Hogyan kezdődött az én önsorsrontásom?

Hol rontottam el? Mitől lettem önsorsrontó? Melyik volt az első hópihe, ami elindította ezt a szörnyen pusztító lavinát?

Vannak, akik azt hiszik, az ilyen folyamatot egy nagy, személyes tragédia indítja el. És igen, az én életemben is volt ilyen tragédia - de ha igazán őszinte akarok lenni, már a tragédia előtt is számtalan lépést tettem saját életem tönkretétele érdekében.

Ez (legalábbis nálam) nem egyetlen nagy tragédiával indult. Hanem, ha jól belegondolok, egyetlen komoly, de szükségtelen és teljesen irracionális döntéssel - azóta kínoz az önsorsrontás, azóta nem találom a helyem, azóta érzem úgy, hogy bármit teszek, az nem elég jó.

Mi volt ez a döntés?

Így utólag azt mondhatom, hogy kálváriám elindítója én magam voltam, mégpedig akkor, amikor azt a döntést hoztam, másnak, más értékrendjének próbálok megfelelni.

Volt egy normális, rendezett, általam irányított életem. Nem volt tökéletes (mert mi az), de jó volt, jól éreztem magam benne. Aztán belépett egy rendkívül karakteres férfi az életembe, aki annyira magával ragadott, és annyira elvarázsolt, hogy újra tinilánynak éreztem magam.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy az ő hibája lenne, vagy hogy jelenlegi állapotomról ez a férfi tehet. Frászt. Egyedül én vagyok a ludas, hiszen soha egyetlen pillanatig nem kérte tőlem, hogy adjam fel saját értékrendemet, és éljek az ő értékrendje szerint - én magam döntöttem így.

A más ember értékrendje szerinti élet nem a sajátod

Bármennyire is hasonlít két ember értékrendje (az említett férfival szinte megegyezett az értékrendünk), ha nem pontosan azonos, egyikük sem veheti át a másikét. Mert ma már látom, hogy nem ez a megoldás.

Az értékrend átvétele helyett lehet úgy élni, hogy elfogadod és tiszteletben tartod a másikét, a különbséget, de még nem teszed a magadévá, nem élsz aszerint. 

Én nem így tettem. És azóta nem vagyok az, aki voltam valaha. Azóta nem találom a helyem. Azóta élek minden napot kudarcban.

Mára már sokszor azt sem tudom, ki vagyok. Régi önmagam morzsáit csipegetem össze, ahogy sétálok vissza a múlt ösvényén... De tudom, hogy nem ezekből fogom tudni összegyúrni újra önmagam.